2014. novemberében írtam az utolsó posztot a blogra, magam is meglepődtem, hogy elrepült az idő. Akkor még várandós voltam a fiammal, és annak ellenére hogy gyakoribb jelentkezést terveztem, valahogy nem sikerült. A családunkban sok pozitív változás történt, ami sok tennivalót és elfoglaltságot is adott, így a blog lett hanyagolva, de ezen most változtatok. Egy 14 hónapos pajkos fiú anyukájaként most jött el az ideje annak, hogy újra ezen a felületen fejezzem ki magam. Anyaként persze már kicsit másabb dolgok (is) foglalkoztatnak, de ennek ellenére nem tervezem a blogot elárasztani babás témákkal, persze lesz, de azért csak finoman.
Szóval a változások....hát alapjaiban "változik" meg az élet azzal, ahogy egy Kismanó a pocakba költözik, amikor meg már ténylegesen velünk van és vele teljes az életünk, akkor főleg. Átalakult a világnézetem és az értékrendem is, nem kicsit. Manapság ha vásárlásról van szó, és nagyobb áruházban vagy üzletben vásárolunk, pillanatok alatt a gyerekrészlegen kötök ki, és lehet hogy amiért mentem, nem kerül haza, de egy body, vagy valami hasznos babakütyü igen. Hát ez van. Valahogy a magamra fordított idő is megváltozott. Akiknek van gyermekük, tudják, hogy azért vannak időszakok, amikor örülünk, hogy 5-10 percet a fürdőben tudunk tölteni...a korábbi lehet hogy 1 órával ellentétben. Otthoni manikűr csak akkor, ha Apa is otthon van és lefoglalja a Manót.
Anyaként sokkal érzékenyebb lettem a világ állását és dolgait illetően, kezdve azzal, hogy a tévénézési szokásaim is alapjaiban változtak meg. Vannak tartalmak, amiket mióta Anya vagyok nem bírok megnézni, már talán egy híradót se rendesen, mert felkavarnak a hírek. Harciasabb lettem. Na ezt ne úgy értsétek, hogy állig felfegyverkezve közlekedem, de mióta Anya lettem, valahogy sokkal jobban kijön az, hogy az érdekeinket és a véleményünket érvényesítsem, hogy addig menjek, amíg a legjobb orvost meg nem találom, hogy addig jártassam bizonyos helyeken a számat, amíg azt nem kapjuk, ami már bennünket kielégít. Gondolom értitek...
A blog folytatására azért is szántam rá magam, mert most kezdtem azt érezni, hogy a sok sok babás téma után már valami másra is vágyom. Csodálatos dolog napról napra látni ahogy fejlődik, cseperedik és egyre ügyesebb a gyermekünk, de azért nehéz is. Minden korszaknak megvannak a maga sajátosságai és nehézségei, amikor már éppen beállunk egy rendszerre, akkor jön egy fejlődési ugrás és egy új rendszer, egy új napirend. Ez így van rendben és így normális, de a nehézségei is megvannak.
Szóval a visszatérés örömére azt tervezem, hogy hetente legalább egy bejegyzéssel jelentkezem. Remélem meg is tudom valósítani, és újra élvezettel tölt majd el, hogy írhatok.
